kategorikus imperatívusz: a gyakorlati →ész föltétlen parancsa, az erkölcsiség normája E. →Kant szerint. - Kant tagadta, hogy az →emberi cselekedet erkölcsi értéke a →végső céllal való kapcsolatától függ, sőt egyenesen erkölcstelennek tartotta az ilyen célú cselekvést. Szerinte erkölcsösen csak a tiszta kötelességtudatból lehet cselekedni, aminek normája a priori adva van a gyakorlati ész szavában, a ~ban. R.Z.